Az előző bejegyzésemmel talán elvesztettem az olvasóim kilencven százalékát, de ha mégis visszatérsz hozzám, akkor ledörrentek az öreg kotyogón egy masszív, kátrány sűrűségű rettenetet hálából. Ettől a két napos, életfunkciókat hitelesen titkoló eb is tág pupillákkal remeg pár napig a feltámadást hűen prezentálva. Ha nem kérsz, feláldozom magam a hipertónia oltárán, de itt kávé nem marad szervezeten kívül. Nagyon szeretek kávézni. Brazil esőistenek helyett hozzám imádkoznak a kávéültetvényeken a jó termés reményében, Kolumbiában a születésnapom nemzeti ünnep. 

Hátsó fali infarktusig tudom magam hergelni kávé nélkül is, elég ha megnézem a közösségi oldalakat. Néhány poszt után lefáraszt, mint honatyát a tisztes kormányzás. Az Anamé Program stresszoldó mellkaslabdás gyakorlatára azonnali igényem támad. 

Szosölmédia 

Pontosan tudom, hogy orbitális kamu, de én azért tizenkilencre húzok lapot, és benézek instára, facebookra. Gyakrabban, mint szeretnék. Tulajdonképpen a világ legnagyobb valótlanságai ezeken a felületeken láthatók. Cimborám neje ezt művészi szinten prezentálja. Ahogy a Bella fotót tud manipulálni effektekkel, appokkal, glitterekkel a szelfiken, az magában is instakompatibilis. Azonban ahogy a hátteret rápakolja, na az számomra feldolgozhatatlan. Tibi komám imádja a nejét, de képtelen vele élni két napnál tovább, ezért kamionozik. 

Bella igényei fordítottan arányosak ugyan a fizetésével, de ha az asszony a legújabb almás telefon xgz100dpl8000kr verzióját akarja, hát ő fél Európát keresztül-kasul átárufuvarozza, hogy meglegyen az öröme. Nem mondom, hogy a hölgy buta, inkább pszeudo-intelligens, ledobja az ember a láncot tőle, mint a postáspisti biciklije. Kérlek szeretettel, ha a megyehatárt kétszer hagyta el valaki egész életében, akkor erős a gyanú, hogy mentális torzulás áldozatával állunk szemben akkor, ha a kun róna napraforgó földjén szelfizve helyszínmegjelölésként Toszkánát láthatjuk, mert Tiszaalsó az kellemetlenül pórias. Illetve az ezerkettes Lada is gáz, ellenben a polgármester Audi GK1000zbxH8 sötétített ablakú "kinekhanekemnem" autója az már presztízs és szimbólum. Bella fotóz, pucsít és csücsörít, készül harminc, mire elérjük a "naöcsémehune" megoszthatósági szintet. A lepukkant panel nem, de Hentesgyuri kerti medencéje már kiváló terep az újabb álvalóság megteremtéséhez. Kis szűrő, has-toka le, fény glami és kész a kép.. öblítőszagú, émelyítően hiteltelen boldogság.

Nem ő, hanem amit mutatni akar. Kikerül azonnal a szosölmédija felületeire, és indul a szorongás fekete pályája. Álbarátok, udvariassági ismerősök, érdekcimbik szívecskés emojis GIF-halmazban reagálják túl a "deszéépvaaagy", "imádlak", "szupcsicsaj" kommenteket. Ha elérte az álömlengés az előirányzott lájkok számát, megnyugszik a lélek. Egy rövid időre, mert az Ica igen, de a Zsolti nem… kiköveti, letiltja, mert látható, hogy öt perce volt belépve és mégse volt képes az a türhő ráreagálni egy szívet. Tudományos alapon megfigyelhető, amit Inka ősök, Maya-egységbe hívó vallási vezetők, szopacs...khm… akarom mondani apacs tűzvarázslók is törvényként tiszteltek a Föld minden pontján: örök érvényű axióma az, hogy a "mi a baj" kérdésre adott "semmi" válasz sebessége egyenesen arányos a kérdés-válasz reflexiót követő hepci mértékével. Bellánál ez úgy csapódik le, hogy a környezetében nem kérnek hamvasztást, kiégnek maguktól is. 

Tökéletes példa arra, ahogy az ember érzelmi alapon eldönti, aznap kik vágják gallyra az önértékelését.

" Valahol Európában" 

Tibi barátom, hogy oldja a kamionmagányt, stoppos hölgyeket okít az élet nagy igazságaira, azt a csöppet zavaró tényezőt figyelmen kívül hagyva, hogy a verbális kommunikáció alkalmazott nyelve nem egyezik. Neki elég egy ja, si, yes válaszreakció. 

"Hova-merre szépségem? Vigyem? Mi, Tangermünde? Arra fordulok, bár oda a kóbor macska is csak megdögleni jár. Sípol ez is, csatolja má' be drága! Natenkjú... érti mi a stájsz, kicsapódik itt a szélvédőn, oszt hogy dumálom ki. Késő van már, merre volt, melózott mi? Vendéglátózik, fogadjunk. Én meg ezt élem, érti… húsz éve. Főleg éjjel, akkor lehet közlekedni. Nincs itt az a sok türhő gyökér. Nappal ez tiszta csikágó, azt nem bírom. Felveszek egy stoppost, elbeszélgetek, nyugi van… NE DUDÁJJÁ GYÖKÉÉÉR!!! KITÉPEM A SZÁDAT!!! Nézze meg ez az állat, látta maga is, ez engem nappal mellbe tolt volna… Bocs már, nem szoktam indokolatlanul üvölteni, nem magára vagyok ingerült, de látta ezt a faggyú agyút. Nincs jogsija, mi? Vasút? Na gratulálok. Gyerek van?...Nincs? Ketyeg akkor, már megbocsásson csókolom a kisztihangyát… Na, itt is szét van barmolva az út, tiszta vakond, nézze...milyen világ ez?!... Na! Itt lakik? Ne köszönje drága,van magának elég baja… kézcsók! 

Nem tehettem értük többet, mint hogy rájuk adtam a csönd puha köntösét. A kapcsolatok átfényesítése, az Anamé Program hanganyaga. Az szól most egy sztrádán Európa-szerte, és hallgatják Tiszaalsón is. 

Tudod, én hanganyagok tekintetében nehezen voltam mozdítható. A jógalégzés és a mozgásgyakorlatok, a csakratisztítás és -töltés, a koncentráció irányítása teljesen világos volt számomra, főleg miután többször elolvastam Balázs Valéria Anamé: Csakraprogram című könyvét. Vegytiszta, logikus, érthető. Nem felelőtlen csakranyitogatás és a Kundalini követhetetlen piszkálása történik a jógastúdióban, az egyéni órákon és az online térben. Az energiaáramlás akkor optimális, ha az energiatest mentén a csakrák állapota is megfelelő. Ennyit elég, ha fejben tud az ember, a többit pedig rábízza a gyakorlásra, valamint a kiegészítő eszközökre. Mint említettem, ami az én egóm szűrőjén nem ment át, az az Anamé által az élő tudásból behangolt frekvencia, a hanganyagok. 

Szkepticizmusom alapja a “nem hallom, tehát hatástalan” megrögzöttségem volt. Képtelenségnek tartottam, hogy a rezgés, a csakrákra ható frekvencia eljut a célterületre úgy is, ha a fül számára érzékelhetetlen. Pedig én magam is rezgés vagyok, energia. Nagy duzzogva mégis lett egy első lemezem: A test gyógyítása és megfiatalítása. Ahogy vártam, se fülessel, se hallókészülékkel nem érzékeltem jól. De éjszakánként ment a lemez, néha reggel feltérképeztem a fiatalodásom mértékét, aztán lemondóan konstatáltam, a hanganyag az én energiatestemnek feldolgozhatatlan. 

"egyasszony" 

A nagy hőst műteni kellett. Gyakorlatlan beteg vagyok, de hivatásom kapcsán az nyilvánvaló volt, hogy illene félnem, rettegnem, aggódnom, de legalább szoronganom. Ha az ember egyedül, mosolyogva kapja a hátizsákját, és ugyanilyen nyugalommal lépi át a debreceni klinika kopott küszöbét, még gondolhatná magáról, hogy a vártnál jobban kezeli a szituációt. Egyedül mentem, egyedül voltam végig.

A lemezt vittem, nagy ugribugri úgyse lesz alapon, majd meditálok, amit felénk döglésnek hívnak. A betegtársak gyanúsan méregettek, az ápolók meg figyeltek, nem-e tolok valami privát cuccot, ha már nem kértem az altatót. Betegtárs narkomán beállítódásból ötezret kínált a Dormicumomért, amit visszaadtam elegáns könnyedséggel az éjszakás kollégának. Ezzel megalapoztam a kórtermi nyomasztó alaphangulatot. A hanganyag egész éjjel fülesen ment, reggel pajzán kacsintással felszökkentem a műtőasztalra. 

Professzorom bemosakodásból átkiálltott: “Akkor minden megy ki, ahogy megbeszéltük.” “Persze.” – szóltam át hanyag eleganciával, mintha nem is az ivartalanításra mondtam volna rá az áment. Rákacsintottam az anesztesekre – csak ügyesen Csillagmagzatjaim, amúgy Ani vagyok. Beolvasták a számomat, mondom azt nem tudom, csak ne úgy ébredjek, hogy nincsenek meg a cickóim számtévesztés ürügyén. Megnyugtattak, hogy az kizárt, teljes méh, petefészkek, kürtök és cseplesz eltávolítása, és még amit találnak. Ott a pont, fiatalság, csappassuk. 

Hat órát edzőtáboroztak rajtam, az intenzív őrzőben ébredtem. Gyanúsan nagy a csönd, a fülemre tapintok, de nincs a legközelebbi hozzámtartozóm, a hallókészülékem a fülemben. Gondoltam, kérek egy cigit és füstjelekkel kommunikálok, hogy én, a Nagy Sápadtarcú kérdezem Éles Szike testvéremet, mi az eksön. Visszakaptam a megértés eszközét, megtudtam, mivóthogyvót. Aztán óvatosan lefelé tapogatóztam, konstatálva a katéterezés tényét és a drént. Szent szilvaszósz, kemény és vastag. Na Ani, megkaptad a klinika parkjának legmasszívabb slagját. Nézek oldalra: a sorstársnak vékony, puha szilikon. Mekkora császár vagyok, ebből is az extrém brutált kaptam ki, innen is köszi. Felkeltem… ha tűpontos képet szeretnél, akkor a hasba szúrt ló sebességét vedd alapul és emeld négyzetre... Halálhörgés, siralom. Mosakodás! – szólt az ápolóm. Ha az ujjbegy vízbe érintését követő két vízszintes irányú elmozdulás az arcon annak számít, akkor ez pipa. Nagy veszteség nem érte a Föld édesvízkészletét. Örömmel észrevételeztem, nem nézek ki olyan tréül, bár az élményt fokozta, hogy nincs világítás a tükörnél, és a kora hajnal sem biztosít megfelelő fényviszonyokat állapotfelmérésre a kórteremben. Feküdjek le, kiveszik a drént és a katétert. Nincs az az Isten, hogy én ezt a kelésfekvés inkvizíciót még egyszer… állva kértem, ha meg kell pusztulnom, azt függőleges tengelyben teszem, büszke kun vér hős lánya nem alkuszik, nem hátrál. Ellenben felakad a szeme. 

Anamé frekvencia fülesre fel, szabad vagyok, nézzünk szét itt az állami finanszírozásban szakmai szemmel. Egy nőgyógyászati klinika folyosóján azért nem illik vigyorogni, de én fájdalomnélküliségben és jó állapotban voltam. Gyorsan kalákába verődtünk lányok-asszonyok, és zengett a folyosó a nevetéstől, bár friss műtétesek voltunk és fogtuk az érintett területet, szem és fehérnemű nem maradt szárazon. Tudod, először végig mész a folyosón, szenvedést és félelmet látsz. Szülőket, akik az unoka reményét vesztették el; megtört férfiak nyelnek könnyes szemmel, mielőtt a hideg kilincshez érnek; összefont karú vékony lányokat, akiknek lehet, de nem tudják vállalni; harmincas nőket, akik mindent megtennének érte, hogy legyen… Tapintható a feszültség az abortuszra várók és a többször vesztett nők, a műtétre érkezők és a már "kipakoltak" között. Félnek. Még egymástól is. 

Meséltem már a szellem félév tudatosság gyakorlatáról? Az Anamé Program Karma Killer Jóga oldalán, de a legnépszerűbb videómegosztó csatornán is megtalálod Balázs Valéria Anamé részletes és követhető ismertetésével. 

A gyakorlat egyszerű és bármilyen körülmények között elvégezhető. Mondhattam volna a rettegőknek Nagy coelho Ani bölcsességeket az elengedésről, pozitív gondolkodásról, és ami-nem-öl-meg-az-megerősít szintű motivációs idézeteket, nem segítettem volna nekik. Viszont ez a tudatosság gyakorlat, a kézmozdulat nélkül külső szemlélő számára észrevétlen. Ezzel a jógalégzéssel teleszuszogtam a rémület helyét. 

– Rosszul vagy? – kérdezi. Vékony, kései harmincas. Fázósan összehúzza magán a köntöst. 

– Nem. Vagy milyen opciók közül lehet választani? Középgáz, az jó? 

– Furcsán lélegeztél egy ideig, gondoltam, fulladsz vagy valami...

– Mi vagy te, pulmonológus? Ne obszerváljál itt engem. Oxigént alakítok széndioxiddá. 

Mosolyog… 

– Cigizel? 

– Ja...Te? 

– Reggel dobbantottam az intenzív megfigyelőből, tegnap ivartalanítottak, hogy ne kóboroljak el. 

– Feküdnöd kéne, nem? 

– Ani vagyok én, nem beteg… lógjunk el egy staubra. 

– Az nem kóborlás? 

Nagyszerű, van humora… és már nem szorong annyira. Gyűlik a kis csapat, jön az is, aki nem fikszál orálisan karcinogént. 

Női sorsok. Különbözőségünk halványul, mind egyek vagyunk. Én csendesedem, ők ismerkednek. Lélegzem, halkabban, de felfelé irányítva az Égieknek, végzem Anamé gyakorlatát - Isten elé küldve a nők nehézségeit, az őseink keservét, a szenvedést, a félelmet, a bántalmazást, az elnyomást, a konvenciókat, a meddőséget, a kiszolgáltatottságot. 

Szégyenkezés nélkül hallgatják őket a debreceni Nagyerdő fái. Elvesztett, meg nem születhetett gyerekekről vitt hírt a lomb a felhőknek. 

Kitárul a vaskapu, látogatási idő. Elsétálok, kicsit feszít a seb, nem a műtéti. Az a seb, amit minden nő hord a szívében téren és időn túl életről életre. De kezek fonódnak össze, könnyek törlődnek le, szívek nyílnak meg, pillantások ölelkeznek a gőzölgő ételhordók felett. Gyönyörű ez a délután és csodálatos a létezés, még akkor is, ha hiába nézek a vaskapu felé. Köszönöm Istenem… köszönöm, hogy élek. 

Gondolod, hogy a behangolt frekvencia nélkül én műtét után másnap a parkban fotoszintetizálok? Vagy egy hét után az ingyenes gyakorlatokat tízes szorzóval végzem? Három hét után Mesterkurzusra megyek az Anamé Pestbe? 

Aligha… és közben egyre több hanganyag jelent meg, és segíti a fejlődést. Csakraspecifikus sorozat és életmód-lemezek. Az én életemben akkor dolgoznak, ha alszom, és ez alig tehető éjszakai időszakra. Legtöbbször akkor fekszem, amikor más kel és fordítva. A kiszámíthatatlanságba lehetetlen rendszert vinni. De ha ágynak esek a macis tipegőmben, biztos, hogy hanganyaggal teszem. És hogy a panelkolónia is fényesedik, arra Öcsi bácsi a hetediken reprezentatív kimutatást végzett. 

Az Anamé Program Karmakiller Jóga órái az online térben nyitott ablaknál, nagy teljesítményű hangszórón zajlanak itt az objektumban. Valamint a mellkaslabdás stresszoldást és az ingyenes gyakorlatokat intenzív jógalégzéssel végzem. Gergő barátom megajándékozott egy olyan technikai megoldással, ami sínre pattintott minden érzékelhetetlen frekvenciát. Meditál itt mind a kilenc emelet, ha akar ha nem, erről Csöpi bácsi mesélt, mikor kérte, szedjem ki a cincérjeit. Hozta a piperetükrét és a szemöldökcsipeszét. 

– Anikám, szedd már ki a szemöldököm, mert ha szemüvegben vagyok, nem férek hozzá a csipesszel, szemüveg nélkül meg nem látom. 

Kiderült, nő van az öreg piperkőc szívében, méghozzá az új pultos hölgy személyében, aki megkezdte áldásos tevékenységét a legközelebbi vendéglátóipari egységben. Hivatalosan a négyes számú italboltban, becenevén a Nagycsöcsűben. Adottságaival kimaxolta a hely elnevezését és a környék asszonyainak ellenszenvét egyaránt.

Míg szőrileg rendbeszedtem és nőkompatibilisnek nyilvánítottam, pironkodva megkérdezte: – Anikám, nem jársz már Pestre, hallom a nagy sóhajtozást – kacsint a huncut –, itt is lakik veled? Anyád nem mondta. 

Időbe telt, mire helyére kerültek az információtorzulások. 

– Karma Killer jógagyakorlatokat végzek, Csöpi bácsi, irányított jógalégzés. 

– Akkor tőled jön az is, hogy vegyem fel a legkényelmesebb testhelyzetet? Meg lazuljak el? 

– Nem tudtam, hogy felhallatszik, Csöpi bácsi, legközelebb halkabb lesz, megígérem. 

Megmutattam neki Anamét a lemezborítókon, meg a Karma Killer és a Csakraprogram című könyvek borítóján. Kaján fény csillant a szemében. 

– Fájin menyecske… hát én neki aztán szívesen felveszem a legkényelmesebb testhelyzetet.

Terepszínű bermudáját farpofa közé húzva, peckesen indult a Nagycsöcsűbe száraz rozét fogyasztani, esetleges meditáció lehetőségét is kilátásba helyezendő, ha erre érdeklődés mutatkozna célszemély részéről. 

"Kinek az ég alatt már senkije nincsen" 

Csak nézte az eső páráját a kórházi ablakon legördülni, vékony reszketeg ujjaival kísérte a cseppek útját. Kiapadhatatlanul engedte terhét a késő novemberi ég, de megült az idő vésője alatt megmunkált arcon is, mint a dér a fenyő kelyhében. 

Tilda néni nyolcvanhat éves, sokaknak csak négyeseggyes. Vár valakit. Kegyetlen játéka elméjének a demencia, ma sem ismer meg. A kenderesi Horthy-kastély lovászának néz, azt hiszi udvarolni jöttem. Megigazgatja pöttyös nejlonotthonkáját, pedig csak a reggelit vittem neki. "András, maga levesz a lábamról."- mondja. Egy pillanatra zökkenti csak ki, hogy a többi betegem miért szólít nővérkének. Nem találja a mosdót, ami mellett két éve fekszik, apró lábán kopog a papucs, amit éppen most keres. Zavart matatással kutatja a bögréjét, tartja a tea színtelen útjába. De szeme az ablakon és a kórteremajtón. Meséli szíve vágyát, mintha megtörtént volna a valóságban is, de társa vagyok a játékban. "Vót a jányom tennap, kivitt az uramho' a temetőbe ótóval, írik a repce, sárga mán egísz Kenderes." Két éve nem volt messzebb a szürke kövezetnél a kórházi folyosón. Egyetlen társa az aprócska kereszt, akácból bicskával összehirtelenkedett vonalak, de kirajzolódó Jézus-alak. Az apja faragása. Szeme nem engedi el a kilincset, ami nem mozdul az alatt a kéz alatt, akit vár. Tilda néni a kenderesi Horthy-kastély szakácsnője volt az államosításig, majd a helyi" emgétéjeszben" pirította bronzhólyagosra a lebbencset a fecskecikázta nyárban, éhesre izzadt aratóknak. Azoknak a falubelieknek, akik nem hagyták volna mezei virág nélkül apró kezeit a szegényes ebéd végeztével. Csendes köszönete ez a tiszántúli vidéknek. Nem harsány, de beszédes gesztusa a szégyenlős tiszteletnek. Kenderes határa neki a világvége, nem is hagyta el soha. Ha békés álommal öleli az éjszaka, a kastélyban jár, ahol beleszeretett a lovászfiúba és vadászatra érkező úri népeknek kopasztotta a fácánt. Ritka vendége az éjszakai nyugalom, többnyire hajnalig keresi a lányát, vagy rég halott szerelmét kutatva bolyong az osztályon. Ilyenkor megitatom, szerzünk kekszet is. Hajnal van, mire elalszik. 

Most csendesebb a műszakom, látogatás van, mi ketten fejben főzünk, hátha békén pihenhet pillantásától az ajtó. És konfitálunk tarját egészben, ropogóspirosra kapatjuk a kacsát zsíron, pörcösre a tepertőt, békebeli mézeskrémes porcukorfelhője lepi be a kórtermet, miközben kiflit majszol fogatlan ínye. Fejből tudja Rézi néni szakácskönyvét betűt sem tévesztve, na meg a kenderesi édesnemes fűszerpaprika titkát, vetéstől őrlésig. Kiokosít részletgazdagon, hogyan kell teríteni az úri társaságnak, megvetően forgatja az alumínium kanalat, amit viszek neki. Párolok zsenge káposztát én, pergeli ő. Köménymaggal én, ami szerinte Isten ellen való vétek. Ő ecettel savanyázza, én citrommal pikánsra. Faluja határába vágyik, nem szociális otthonba, ahova kerül - tudta és beleegyezése nélkül. Ragyognak a fakókék szemek, fürgén fordul a köszvény marta térd, simítja a kérgesre vasalt lepedőt a kékeres kéz, nevetve mutatja, hogyan húzta a rétes kényes tésztáját. Régi, gyűrt "fenkípeken" ott a szinte markolható fiatalsága. A kórtermi hidegfehér csempénél oltár készül. Az én oltáromnak új lakója az ő csorbaszélű, kicsi bögréje. A gyakorlás imádságával ajánlom a teremtő Krisztusnak elbírálásra Tilda néni egyetlen vágyát. Lássa még egyszer a kastélyt, a repcesárga földeket, érintse a kéz azt a lenyomhatatlan kilincset, ne legyen hiábavaló pillantása a fakókék szemeknek. Vagy borítsa elméjét sűrűbb szövésű, sötét fátyla a betegségnek, hogy ne bántsa lelkét az emlékezés. Legyen, ahogy az Isten akarja. 

Ámen...