Hepibendepiben – hátezhülye

Olyan leszek lassan Neked, mint egy háromszáztizenkét részes szappanopera. Köszönöm, hogy újra megörvendeztetsz a jelenléteddel. Írtam már arról, hogy több mint harminc év masszív szakápolói múlttal mindent láttam, ami emberi szenvedésben lehetséges. Tudod, a pszichiátria az egészségügy stigmatizált peremterülete. Nekem pedig a hivatásom tizenhét éves korom óta.

Nem írok a vulnerabilitás-koncepcióról, a tudatzavarokról, a figyelem és ismeretfeldolgozás zavarairól, az emocionális és konatív problémákról, a behaviorizmus személyiségmodelljéről, a Freud-elmélet lényegi meglátásairól, a neurózisok fajtáiról és személyiségzavarokról, organikus eredetű és affektív kórképekről.

Viszont szeretnék írni a szorongásról, a pánikbetegségről, a depresszióról, és érinteném a pszichotikus állapotokat is… Utóbbit azért, mert ha olvastál Anamé véleményeket, esetleg néhány félrecsúszott információ kelthetett benned némi félelmet. 

Sajátos szemszögből, a nyugati orvoslás szakápolói megvilágításából és az Anamé Program gyakorlójaként írnék erről kicsit, ha benne vagy. 

Azt mondod, nem érint a dolog? 

Figyelj, megmutatom, mennyire érint mégis. 

Van a környezetedben

– alkoholfüggő

– szerhasználó, 

– szorongó,

– depressziós, 

– pánikbeteg,

– antiszociális, 

– pszichopata, 

– nárcisztikus,

– bulimiás,

– mentálisan retardált,

– demens? 

Na látod... érint. 

A WHO adatai szerint 1990 óta több, mint ötven százalékkal nőtt a depresszió előfordulása, 2020-ra EU-szerte a mentális zavarok, pszichés betegségek jelentik a második legnagyobb terhet a kardiovaszkuláris megbetegedések után. Az EU lakosságának hét százaléka depressziós, a halálesetek négy százaléka mentális zavar következménye.

Magyarországi viszonylatban az öngyilkosságok száma az EU-n belül az egyik legmagasabb. Kiemelten hangsúlyos tehát a lelki egészség védelme, az önhatékonyság fejlesztése. 

"Idegalapon" 

Mindannyian szorongunk,még az ilyen nagy tuflák hősök is, mint én. A pszichiátriai kórképek mindegyikénél tünetként kisebb-nagyobb mértékben szerepet játszik. Ez nem azt jelenti, hogy aki szorong, az rögtön pszichiátriai kezelésre is szorul. A nyugtalanság, a belső feszültség, az aggodalom, a félelem – főleg ha tartós – szenvedéssel jár. A lélek szenvedésével. A légzés- és szemtünetek, a verbalitásban észlelhető és a magatartásbeli tünetek – legfőképp az emocionális része – , illetve a mozgásos viselkedésformák pedig letagadhatatlanok. Nincs az a kontrolltartottság, ami leplezni tudná őket. 

Patológiás esetben (mint pl. a deperszonalizáció és a derealizáció) a szenvedés kivetül a környezetre is: negatív szűrőn megy át minden, ami külső inger, és minden, ami belső ön-élmény. Sajátos az imperatív, hiánymozzanatokra való nyitottság. A szomorúság, az örömtelenség, a boldogtalanság, a bizalmatlanság, a sértődékenység, a féltékenység, a düh állandósul. Az információfeldolgozás hibás. Szelektív, sémák szerinti preferencia. Hogy értsd is: séma az pl., hogy "engem nem lehet szeretni", ha pedig jön egy külső inger, a válasz, hogy "szívesen dolgozom veled..." gyanús, nem illik a sémába. Az ellentmondás (Festinger-féle kognitív disszonancia) feszültséget generál, feloldásra késztet és megmagyarázza – "persze, mert mindent megcsinálok, amit kérsz" – ...ez a pozitívum diszkvalifikálása. A séma rigid és diszfunkcionális. 

A "szabadon lebegő", strukturálatlan szorongás mellett megjelenhetnek a rohamokban megnyilvánuló formák. Így a szorongásos kórképek közül (generalizált szorongás, fóbiás tünetegyüttes, kényszerneurózisok, poszttraumás stressz zavar, neurotikus affektív zavarok, szomatoform zavarok, konverziós zavar, disszociatív zavarok) beszéljünk a pánikbetegségről. 

HELPHELP – Pánik 

Hirtelen "rosszullét". A kardiovaszkuláris eredetű attaktól, vagyis köznapi nyelven a szívrohamtól nem könnyű megkülönböztetni. Az OMSZ (Országos Mentőszolgálat)  kiszállásainak mintegy harmada pánikroham miatt történik (forrás: Litavszky). A szomatikus tünetek mellett a legkínzóbb a szubjektív élmény, az önkontroll elvesztésétől való félelem – "megőrülök", "elájulok". 

A háttérben a kognitív és minősítő folyamatok szabályozási zavara tárható fel. A testi szenzációkat a beteg katasztrófajelként értékeli. Ennek megfelelő az emocionális állapot, ami a szomatikus tüneteket fokozza (pozitív visszacsatolásos kör).  

A pánikroham kialakulásában a locus coeruleusból induló noradrenerg pályák elsődlegesek. A szorongás viszonylag gyorsan eléri a maximális intenzitását és lassan oldódik. Légszomj, szapora szívverés, mellkasi szorítás, fulladásérzés, szédülés, végtagzsibbadás, remegés, hő- vagy hideg hullám kíséri. Legalább tíz percig áll fenn, de fél-egy órán át is eltarthat. A rohamokhoz társuló elkerülő magatartás a prefontális kéreg működéséhez köthető. A roham kémiai úton is előidézhető. 

Első fokú rokonok között a pánikbetegség megjelenésének valószínűsége az átlaghoz viszonyítva négyszeres. A betegség akkor diagnosztizálható, ha a rohamok ismétlődnek, az életvitelben súlyos zavart okoz. Szövődhet agorafóbiával, gyakran társul affektív betegséghez. 

Tökdepi 

A szomorúság nem depresszió. A depresszió a hangulati élet zavara. A szomorúság érzelem, résztünet. A különbség a mélység és az idő. Több tünetegyüttes fennállásakor diagnosztizálható.Többtényezős, multifaktorális. Oka a neurotranszmitterek közti egyensúlyzavar, noradrenalin és szerotonin deficit, alacsony dopamin aktivitás, kortizol ingadozás, intracelluláris jelátvivő folyamatok. Szerepet játszanak a fényviszonyok, a melatoninszint is. Tünetmentes időszakokban is jelen van az impulzivitás, a viselkedési gátlás gyengesége, az emocionális hiperaktivitás, az alacsony stressztűrő képesség. Ez a sajátosság teszi érthetővé a relapszusokat. A személyiségnek ez az adottsága genetikai háttérre vezethető vissza (endofenotípus). 

A depresszió kialakulásában jelentős a genetikai meghatározottság. Első fokú rokonok között nyolc-tizennyolcszoros az előfordulás esélye. Primer tényező, ha a szülők bármelyikénél vagy mindkettőnél előfordult depresszió, szorongásos zavar, öngyilkosság, alkohol vagy drogfüggőség. Az is, ha a gyermekkort hideg, elutasító, kritikus, szeretetlen, illetve bántalmazó családi miliő jellemezte, valamint ha stresszt okozó életesemények, nehézkes információfeldolgozás és gondolkodási zavarok voltak jelen a korai életszakaszban. Szintén hajlamosít, ha oki tényező van jelen: stressz, tárgyvesztés, felborult cirkadián (napi élettani) ritmus, az önjutalmazó magatartásmódok hiányossága. Oka lehet még gyógyszermellékhatás, szomatikus megbetegedések, nagy változások pl. szülés, hormonális okok (nőknél kétszer gyakoribb), az információfeldolgozás zavara, hiányos szociális támaszháló. 

Tünetei az agitáció vagy éppen a gátoltság, a reménytelenség, az örömképtelenség, az öngyűlölet, a szeretetlenség, a motiválatlanság, az energiahiány, a krónikus fájdalom, a pesszimista világkép, a gyenge koncentráció, a társas helyzetektől való elfordulás, az alvásrend zavara, a fáradékonyság, a fejfájás, a testtömeg változása, szív és légzőszervi panaszok, öngyilkossági gondolatok. Lelassult gondolkodás, a késztetések csökkenése, az aktivitás csökkenése (Bleuer-féle triász). A tünetek az enyhe kedvtelenségtől a mély vitális lehangoltságig, érzelmi stuporig terjedhetnek. Jellemző a napszaki ingadozás. Az arc szomorú, a homlokon omega alakzat, a szemhéjakon (Veraguth-féle) kettős redő, a felső szemhéj lefelé nyitott háromszög alakot ölt, a szájzug lefelé hajlik. A gesztikuláció hiányzik, a beszéd halk és egy-két szavas. Könnyen sír, súlyosabb esetekben képtelen rá. Az érdeklődés beszűkül vagy elvész. Jelen van a döntésképtelenség, az önvád, a bűntudat. Súlyos esetben hallucinációk, téveszmék, pszichotikus állapot vagy heves agitáltság jelentkezik. 

Etiopatogenetikai osztályozás szerint ha a depresszió szomatikus okokra vezethető vissza, akkor szomatogén. Ha pszichológiai folyamatokkal kapcsolatos, akkor pszichogén. Ha ismeretlen eredetű, primer funkciózavarra utal, akkor endogén. Szindromatológiai osztályozással együtt adják a terápia alapját. Annak a valószínűsége, hogy valaki élete során a major depresszió súlyossági fokát elérő állapotba kerüljön, tizenöt százalék, nőknél huszonöt százalék. 

Pszichózis 

A pszichózis azt jelenti, hogy a pszichiátriai állapot következtében elvész a valósághoz kötődő adekvát kapcsolat. Tehát nem kórkép, hanem súlyossági fokjelző. A gyakorlatban akkor van erről szó, amikor hallucinációk (érzékcsalódások), illetve doxasmák (téveseszmék) vannak jelen, és a magatartás nagy mértékben eltér az adott helyzetben elvárhatótól. 

A legtöbb esetben a pszichózis a skizofrénia és az ahhoz kapcsolódó zavarok között fordul elő, azonban a hangulatzavarok (depresszió, mánia) is lehetnek súlyos esetben pszichotikusak. Előfordulhat organikus, legfőképp a központi idegrendszert érintő betegségek velejárójaként is, továbbá súlyos fertőzések, mérgezések hatására kialakult organikus változások is okozhatnak pszichotikus tüneteket. A legtöbb kábítószer, a pszichoaktív szerek és az alkohol rendszeres vagy túlzott használata is okozhat pszichózist, akár hosszabb távon is. 

A tünetek több szempont alapján csoportosíthatóak. 

Elsőként említhetőek az ún. pozitív tünetek, melyek pszichózis esetén megjelennek. Ezek közé tartoznak a téveszmék, a hallucinációk és a katatón állapotok. 

Egy másik kategória a negatív tünetek, melyek a pszichotikus állapot során negatív irányú változásokat, késztetéshiányokat jelentenek. Ilyen például az érzelmi életben megjelenő apátia, vagy az indítékszegénység, súlyosabb esetben a szociális izoláció. 

A pszichózisnak kognitív tünetei is vannak: csökken a figyelem felkelthetősége, fenntarthatósága és tartóssága. Az emlékezet és a koncentráció készsége is sérülhet. Az életvezetés minősége súlyosan leromlik, a családi, illetve a tágabb környezetre is kihatnak a tünetek.

A gondolkodás alaki zavara is megfigyelhető. A pszichózis esetén láthatóak felgyorsult inkoherens gondolatok, vagy akár meglassultság, elakadás, gyakran elvesznek a logikai kapcsolatok. Az illető asszociációi fellazultak, nincs összefüggés a mondatai között. Előfordulhat, hogy számunkra értelmetlen vagy ismeretlen jelentésű szavakat alkot és használ. 

Gyakran előfordulnak különféle illúziók, amikor ugyan van valódi inger, de annak torzult az észlelése. Lehetségesek olyan hallucinációk is, amikor inger nélküli érzet alakul ki. Itt a leggyakoribb az akusztikus hallucináció, ilyenkor hangokat hall az ember. Néha csak egy zörejt, de van, hogy emberi hangokat, amik esetenként őhozzá beszélnek. Előfordulhat még szaglási, tapintási és ízlelési hallucináció is. 

A katatón tünetek között láthatóak mozgásban megfagyások, mutizmus, ellenállás a mozgással szemben. 

A pszichotikus gondolkodásban két kategóriát különítünk el a tünetek között. 

Az egyik, amikor a gondolkodásnak tartalmi zavarai vannak, azaz azzal kapcsolatos, hogy a beteg mit gondol. Ide tartozhatnak kóros jelentőségadások és vonatkoztatások. A beteg úgy véli, bármi, ami történik körülötte, az minden az ő életéhez, személyéhez kapcsolódik. Például csak azért nevetnek a szomszéd szobában, mert ő reggel készülődéskor leejtette a kulcsát. Az emberek folyton őt nézik, és mindenki róla suttog. A tartalmi zavarok közé tartoznak a már korábban említett téveszmék is. Ezek lényegében berögzült hibás hiedelmek, amelyek a realitással való szembesülés során is ugyanolyan erővel fennállnak a gondolkodásban. Több típusát különböztethetjük meg, amelyek a teljesség igénye nélkül lehetnek: féltékenységi, üldöztetéses, megfigyeltetéses, mérgeztetéses, erotomán. Ilyen esetben a beteg meggyőződésesen hisz valamiben, és ettől a téves gondolattól akkor sem tér el, ha esetleg erre egy teljesen ellentétes tapasztalattal szembesül. Mivel nem racionális gondolatokról beszélünk, egy külső szemlélő számára ezek a gondolatok gyakran bizarrnak hatnak, logikátlannak, a valóságtól elszakadtnak, ám a pszichotikus személy ezeket teljes mértékben elhiszi. Például egy féltékenységi téveszme alapján a beteg úgy véli, hogy párja megcsalja őt, és erre abból következtet, hogy mindig köhög a templomban az imádság közben. 

Pár szó a másik kategóriáról, az  ún. negatív tünetekről: a legészrevehetőbb az érzelmi élet elsivárosodása, ellaposodása. A válaszkészség csökken és indítékszegénység jelenik meg. Az inaktivitáson túl a szociális élettől való teljes visszahúzódás is megjelenhet. A gondolatok elszegényednek, az absztrakt gondolkodás sérül. 

A pszichotikus állapot többféle mentális betegség következménye, velejárója lehet. Különféle személyiségzavarokban, hangulatzavarokban gyakran előfordul. Az organikus (koponya) sérülések és a pszichoaktív szerhasználat is nagy kockázati tényezőt jelent. Kockázatot jelent traumák elszenvedése, pl. egy akut stressz zavar. 

A tüneti kezelés azonnal szükséges és a súlyosabb következmények csökkentésére szolgál. Más esetekben (pl. személyiségzavaroknál) azonban hosszabb farmakoterápia és pszichoterápia együttes alkalmazása szükséges. A gyógyszeres kezelés esetén úgynevezett antipszichotikumot adunk, a terápia módszerét tekintve pedig több lehetőség áll rendelkezésre. 

Fontos, hogy ha a fenti tünetek tapasztalhatóak, akkor a személy és környezete biztonsága az elsődleges, hiszen pszichotikus állapot során történhet öngyilkossági kísérlet, illetve másokkal szembeni erőszakos megnyilvánulás is. A pszichózis meglétét azonban csak és kizárólag arra megfelelően képzett szakember állapíthatja meg, és annak kezelését is csak szakember rendelheti el. 

Kényszerintézkedéseket is orvos rendel el, illetve saját hatáskörében pszichiátriai szakápoló. Ennek indokoltsága, módja, ideje törvényi szabályozás alatt áll, tűpontos dokumentációja minden esetben az intézmény betegjogi képviselőjéhez kerül. 

Pszichiátriai betegség bárkinél bármikor előfordulhat, nálad is és érinthet bárkit, akit szeretsz. Idős, demens szülő, szerhasználó gyerek... nem annyira menő, sőt ultragáz a társadalmi sztereotípiák szemszögéből. Szégyenletes, titkolt még családon belül is. A pszichiátriai osztályok, elmeszociális otthonok, rehabilitációs intézmények és az ott dolgozók napi szinten néznek szembe az előítéletekkel. A szakmán belül sem presztízs pszichiátriai szakápolóként működni. Emberek vagyunk, embereket gyógyítunk és ápolunk tudásunk és elhivatottságunk legmagasabb mércéje szerint. 

Tudod, hányszor kérdezték, hogy “atyaistehogybirodaztasokbolondot”?

Egyszerűen. 

Ez a hivatásom, és nincs olyan diagnózis, hogy bolond meg hülye. 

Olyan sokszor ítélkezünk a más, furcsa, szokatlan, kicsit is deviáns fölött. A „bekattanást”, az agressziót egyből pszichiátriai kórképekkel azonosítjuk. 

Pedig a pszichiátriai betegek döntő többsége nem ön- és közveszélyes. 

A dühöngők, a "bekattantak" többsége nem pszichés beteg! 

Az agressziónak ugyanis számos oka lehet, ezek közül a pszichiátriai betegség (azon belül például a skizofrénia) csak egy a lehetséges magyarázatok közül. 

Pszichotikus állapotba (amikor a beteg elveszti a valósággal való kapcsolatát) – ahogy azt fentebb említettem – sok más okból is kerülhet valaki, például bizonyos anyagcserezavarok, koponyasérülés vagy akár egy daganat következtében. De ennél sokkal gyakoribb, hogy a pszichózist alkohol vagy drog idézi elő. 

A skizofrénia, a bipoláris rendellenesség vagy a depresszió önmagában nem tesz erőszakosabbá valakit, a tudatmódosító szerek használata, a szülők antiszociális életvitele, a kriminalitás, a munkanélküliség és a hajléktalanlét, a rengeteg kudarc- és megalázottságélmény stressze viszont agresszióra hajlamosít. Megrémíti a kívülállókat, és sokan még mindig „lipótot” kiáltanak, ha ilyesmit tapasztalnak. A híres-hírhedt intézmény, az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárását emlegetik, amelynek következtében – ahogy ezt gyakran hallani – „szabadon mászkálnak az őrültek”. Ez voltaképpen annyit tesz, hogy sokak szerint jóval sűrűbben kellene élni a kényszergyógykezeléssel, börtönszerű tébolydákra lenne szükség. 

Ez nem megoldás. Nemcsak a betegeket megillető alapvető emberi és betegjogok miatt, hanem azért, mert ilyen keretek között nem hatékony a kezelés. 

Kétségtelen, a pszichózis veszélyeztető állapot. 

A modern pszichiátria határozott, de humánus. Aki rácsokért, hidegzuhanyért, kényszerzubbonyért, nyálcsorgató leszedálásért kiált, abban nincs segítő szándék. 

A cél visszafordítani a krízist, nem lecsúszni hagyni a betegeket. Társadalmi összefogással (amelynek része az is, hogy észrevegyük, ha a környezetünkben valaki bajban van – lecsúszott, összeomlott, beteg, elvesztette a kontrollt bizonyos szerek felett vagy nem szedi azt a gyógyszert, amit kellene – és megpróbálunk segíteni neki) a prevencióra koncentrálni, nem engedni senkit olyan állapotba kerülni, hogy a buszról kelljen leszedni például azért, mert őrjöng vagy bántalmazó. 

Összefoglalva

Említettem a pánikbetegség kapcsán, hogy a népesség 15 százaléka érintett, és érdekes a nemek közötti arány: kétszer annyi nőt érint, mint férfit. Okaként elsődlegesen a neurotranszmitterek (noradrenalin, szerotonin, dopamin) eltérő intenzitása a meghatározó. Befolyásoló tényező a genetikai hajlam. A kognitív teória szerint félelem a félelemtől, amely szorongást, felfokozott éberséget, kóros önmegfigyelést generál. Magyarázat még a traumatikus háttér, illetve a családi halmozódás. Provokáló tényezője a laktát és a glutén is. Kutatások szerint a cölikáliás betegek nagy gyakorisággal lesznek pánikbetegek, gyakrabban szenvednek súlyosabb depresszióban, főleg ha látens pajzsmirigy-probléma is társul hozzá, ami jelentős kockázati tényező több pszichiátriai megbetegedés esetén. Betegségokozó tényező még a stresszfaktor intenzitása, a szociális szorongás, a konfliktuskezelési nehézségek. Tünetei a tachycardia, a tachypnoe, a hyperhidrosis, a mellkasi diszkomfort, a realitás elvesztésétől való félelem, a halálfélelem. Hirtelen alakul ki, intenzitása tíz perc alatt dől el. 

A pánik mindig egy már meglévő szorongásra épül. Ez lehet fóbia - klasszikus példa, amikor egy párkapcsolati konfliktus, ami csapdahelyzet, szimbolikusan metrónak álcázza magát. Az igazi ok nyilván a mögötte álló szituáció, ezért nehezen reagál gyógyszeres kezelésre. 

Az affektív zavarok két vezető komponense a depresszió és a mánia. Depresszióban a disthymia, disphoria, anhedonia, beszűkült gondolkodás, szuicid késztetések, doxasmák, koncentrációs zavarok, agitáltság, insomnia vagy hypersomnia. Mániában a felgyorsult pszichomotorium, hyperthymia, euforia, alacsony frusztrációs tolerancia, inkoherens gondolkodás, megalomán doxasmák, kritikátlanság, impulzív cselekedetek dominálnak. 

A katatónia pszichomotoros szindróma, formái a stupor és a mozgásvihar. Felléphet skizofréniában, depresszióban, anyagcserezavarban, neurológiai megbetegedésekben, neuroleptikus kezelés mellékhatásaként, akár extrém szorongás megnyilvánulási formája is lehet. A kevésbé restriktív kórházi közeg miatt fekvőbeteg-ellátásban ritkábban fordul elő. 

Szintén említésre került a pszichózis, mely súlyos emocionális és kognitív zavar. 

Az objektív tartalmak és a szubjektív élmények megkülönböztetésének részleges vagy teljes hiánya, a személyiség szétesése. Jellemző a hallucináció (vizuális, akusztikus, kóros szerv érzés), illetve a doxasmák, melyek döntően paranoid tartalmúak (megfigyeltetéses, üldöztetéses, mérgeztetéses, befolyásoltatásos). Kiválthatják mentális zavarok, mint pl. a skizofrénia, a depresszió, de okozhatja magas láz, terhesség, gyermekszülés, illetve az agyműködést károsan befolyásoló olyan tényezők, mint  pl. a tumor, a gyulladásos folyamatok, a mérgezések, az anyagcserezavarok, a szerabúzus vagy éppen ezek megvonása is. (Forrás: Dr. Harangozó Judit, Dr. Tringer László) 

Az Anamé Program Karma Killer Jógája, a kiegészítő eszközök, energetizált kristályok és vizek, valamint a frekvenciák, a jógagyakorlatok, a jógalégzés és mozgás, illetve a pszichiátriai megbetegedések kapcsán olvashattál véleményeket, melyek szerint a csakrák tisztítása, az energiatesttel való munka megbetegítő tényező lehet. 

Elképzelhetetlennek tartom, hogy az Anamé gyakorlatok hatására alakulna ki pszichés vagy mentális deffektus, ha az arra való hajlam, öröklött komponens, illetve már meglévő kórkép korábban még nem állt fenn. Akár a pánik, akár az affektív zavarok, vagy a depresszió is mutathat gyakori állapotjavulást vagy -romlást, akár szezonálisan is. A leggyakoribb tünet a szorongás, s ez alapmotívum a legtöbb pszichiátriai kórképben, és szintén releváns mértékben hullámzó. Az állapotromlások sajnos koordinált kezelés mellett is előfordulhatnak. 

Azt is kizártnak tartom, hogy pl. pszichózis alakuljon ki az Anamé Program jógagyakorlatainak hatására. A magam részéről ezeket biztonságosnak, kontrolláltnak és gondosan összeállítottnak tartom. Stresszoldó gyakorlata kiváló szorongáscsökkentő, gyakorlatsorai pedig stabilizálnak és kipörgetik a nehezebb emocionális kríziseket. 

És ma sem engedlek el mese nélkül, hálából azért, mert végig szakmáztál velem... 

"A Dohány utcai seriff" 

A Nyugatitól a jógastúdió négyeshatossal pár perc izzadságszagú tülekedés, a Dohány utca pedig a mélyszegénység terén át közelíthető meg. Kora reggel van, lassan megyek itt át mindig. Sorsokat bámul a lelkem. Fedélnélküli kéregetést, drogba ájult fájdalmat, testmunkás kezében ciklámen rúzs foltozta cigarettát, letört műkörmöt, kartondobozos ébredést, koszos pulóver alatt szoptató lányanyát. 

Nekem is kell a magyar valóság lélegzete után egy pár kátrányslukk, mielőtt jógaórára megyek. 

Jött Ő is. 

Ismeretségünk öltözői. Figyelt engem, és láttam rajta, szereti, ha együtt gyakorlunk. Hálás volt mindenért, az oktató biztatásáért, a számára módosított gyakorlatokért, a közösség erejéért és a fejlődésért. Csodált engem, mert egész nap órán voltam, én pedig szégyelltem magam. Nézte a recepción az energetizált Anamé kristályokat, nem terhelt senkit kérdésekkel, tudta, hogy melyik marokkő melyik csakra tisztítására vagy töltésére való. A karkötőkre csak lopva nézett, a karmikus tisztítóra talán egy pillanattal tovább. Én a Dohány utca sarkán állva az üvegfalú aulán át néztem, és szégyelltem magam. Mélyen dugtam a kezem a zsebembe, hogy ne fájjon neki a karkötőim sora. De nem bántotta, és nem volt benne irigység.Tudta a korlátait és végtelenül hálás volt, hogy gyakorolhatott. Büszke boldogsága volt hetekig, ha Anamét látta a kurzuson, vég nélkül ragyogott, és szóról szóra megjegyezte a szavait. Senki nem tudta úgy mondani a visszajelző körben, hogy "köszönöm"...én következtem, de csak lehajtottam a fejem… megszentségtelenítettem volna, ha kimondom utána. Szégyelltem magam. 

Odajött és azt mondta: “Tudom, hol dolgozol, és neked elmondom. Katatón skizofrén vagyok.” 

Álltam, és megköszöntem a bizalmát. Beszélgettünk antipszichotikumokról, a kezelés módjairól, mit szed és mennyit.Tökéletes betegségbelátással rendelkezett, hibátlan kompliansz volt közte és az orvosa között. A Karma Killer Jóga pedig a mindennapjai része. Megígértem, hogy soha nem mondom el senkinek, hogy beteg. Szerinte úgy három órát is végig tudott már gyakorolni, nem kellett könnyíteni számára a feladatokon. Összenevettünk a jógaórákon, büszke voltam rá, pedig a fejlődéséhez nem tettem hozzá.

Szégyelltem magam. Mert ezért is hálás volt, mindent megköszönt, és alig hitte el, hogy szeretjük és közénk tartozik. Jó helyen volt az a sarki szemetes, ahol gyarapítani szoktam a csikktemetőt. Láttam, ahogy megvette az első csakratisztító karkötőjét, a füst mögül néztem a boldogságát, és vagy a troli köpött nagyobbat, vagy én szívtam mélyebbet, de homályos lett az a csupa ragyogás ott benn…és utána néztem, ahogy kifordult, és ment a szűk járdán, maga elé engedve mindenkit és úgy nézte a karkötőjét, hogy megint… tényleg ezeket a trolikat ki kellene innen tiltani. 

Megígértem ugyan, hogy sosem beszélek arról, amit az életéről, a betegségéről mesélt, de azt nem ígértem meg, hogy nem köszönöm meg a leckét neki. A tanítást a háláról. Nincs már Dohány utcai stúdió, online tér van és Eötvös utca. Én sem jártam Budapesten rég… de ha gyengülne a kitartás, az elszántság, a hit, ha nem tudok hálás lenni és nem tudom a szeretetet választani, akkor eszembe jut Ő… és olyankor szégyellem magam… és megint… pedig troli se jár erre. 

Tsók: Ani