Köszönöm, hogy benéztél hozzám. 

jól vagy? 

    A "jólköszi" helyén nem a "bizonytalanvagyok" "félek" "boldogtalannakérzemmagam" 

" egycsődazéletemnincskiút"

van?  Minden rendben, ülj csak ide mellém... beszélgessünk. 

 Mesélek Neked...egy útról, ami választható vagy nem választható, majd eldönti a szíved. Nekem felülírt mindent. 

 Te tudtad, hogy az energiaszintek között különbségek vannak?  Én nem tudtam,  negyvenöt évig azt sem,  hogy mi az a fejlődés. 

Alföldi parasztok masszív ivadéka vagyok, ahol a föld parancsol. Vetés - aratás az alapja a létezésnek. Istent félni kell, meg könyörögni, hogy ne verje el a jég a búzát vagy ne vigye el a száj és körömfájás a juhokat. Református hitrendszer mellett megingathatatlan materialista neveltetés. A nagykun rónaság szikes talaja nem a spiritualitás fészke. Nincs helye az érzelmeknek, szó sem esett szeretetről.  A puszta nagyon megtanít hallgatni.  Itt nem ölelik meg egymást az emberek,  nincs nagy ívű látványos lelki élet.  Ha bánatuk van, levernek egy tockost a bojtárnak,  kiköpnek a tanya elé,  bekapnak fél decit a réz elejéből de nem szólnak semmit.  Legfeljebb a nyomaték kedvéért annyit, hogy: Na! Kínlódva kell végig küszködni ezt a földi életet,  -  dolgozni,  -  talpon állni. Gyengének lenni könnyű, de ezen a vidéken kirekesztődik aki nem a tradíciók és konvenciók szerint él. Sorsomat determináltnak éreztem, nem is kerestem változást, fogalmam nem volt fejlődésről és felemelkedésről csak évről évre nőtt a batyu súlya a hátamon, amit cipeltem minden pillanatban. Úgy éltem, ahogy Te is. Tettem a dolgom: elbuktam - felálltam - keltem - feküdtem.

 Ilyen az élet meg mégilyenebb. Így éltek az őseim, remény nélkül nézték a csillagokat a kukoricaföldek felett, ha megálltak letörölni verejtékes homlokukat meg az évszázadok keserves porát. Eleve elrendeltetett sors,  nem igaz? 

   Rengeteget olvastam, főleg szépirodalmat. Szabó Magdát és Móriczot, ennek a vidéknek szülötteit. Vonzott a színház, a művészetek. Elviselhető volt a világ, az élet meg eltelik.  Látod, ez elég alacsony energiaszint, akkor még nem tudtam, hogy van más, valami egészen ismeretlen és mégis sejtszinten ismerős. 

Karma Killer Jóga  -  Anamé út

Láthatod, hendikeppel indultam és egy ítélkezésen és tudatlanságon alapuló világkép is nehezítette az első lépéseket. Semmit nem tudtam a csakrákról azt sem, hogy nekem van olyanom. Pláne nem tudtam, hogy tisztíthatóak és energiával tölthetőek, és kiegyensúlyozatlanságuk alapozza meg a testem állapotát de az életemet is, azt is ami eddig történt velem. Azt sem, hogy légzéssel és mozgással a csakrák állapota javítható, ezzel párhuzamosan az élet minősége is.

  Azt gondoltam:  

 -  a jóga, a budai villanegyed unatkozó hölgyeinek úri huncutsága. Magas, karcsú, gluténlaktózmindenmentes, hasuk a gerincükre száradva, jóféle parasztkolbászt sosem látott, ránézésre is lehetetlen pózokban, felakadt tekintettel érthetetlen szavakat mormoló emberek keresik a megvilágosodást vagy mit. 

Butaság és ítélkezés, ugye látod? 

Azt kérdezed,  mégis hogy kerültem az Anamé Program jógastúdiójába? Megfelelésből. 

Megakartam felelni egy varázslatos tehetségű művésznek, akit a színház révén ismertem meg. Ő biztatott,  "deanipróbáldmeg" "más dimenzó és a csodák helye"

Inkább dőlnék a kardomba vagy puszilgatnék vadon élő nyílméregbékát - gondoltam. 

Aztán mégis ott toporogtam a jóga óra előtt majdnem fél nappal, csavargattam a kabátom alját és állig húztam előre a kapucnimat. A hátizsákomban nemcsak a fasirtos zsemle lapult, hanem az állandó ítélkezés is magamról. 

Közben ment a belső mozi:  - "semmikeresnivalómitt" - "kövérvagyokésrugalmatlan" - "tisztagázezbefogokégni" - "milyenleszazoktatómszétröhögimagáthameglát" - "ezzelazifaplatónyitesttelúristen"

A látens szorongást a száztizes pulzusig sikerült feltornázni, színeimet úgy váltogattam, mint egy személyiségzavaros kaméleon,  -  a fakó majd falfehér és a lángvörös kis kékes beütéssel  -  között.  

Így indultam otthonról és mégcsak nem is sejtettem, hogy hazamegyek.  

   Gyökerek

Hogy miért fontosak a gyökerek, és az ide kapcsolódó csakra állapota, hogy a szülő - gyerek kapcsolat a legmeghatározóbb karmikus kapcsolódás, meg fogod érteni, csak mesélek valamit.

 - Nekem nincs apukám - 

  A kislány három éves és épphogy kiscsoportos, kibokszolt cipőjén hasra esik a nap, csipke zoknija makulátlan és virágos ruhácskája élre vasalt. Gondosan csomagolt vajas kifli és egy csomag tejdropsz lapul a pici szütyőben mikor anyja kilép az óvoda kapuján. Hiába az óvónéni a dadus, kétségbeesett sírás vegyül a gyerekzsivaj közé. Egy hirtelenszőke, kakaótól maszatos lurkó lép mellé: 

  - De buta vagy, minek bőgsz? 

    Hiszen ez egy… fiú. Parány élete alatt nem is nagyon látott az anyján kívül mást, pláne nem ilyen.. hátöö... fiút. Gyűrögette a ruhája szélét, ez a szokása felnőttként is megmaradt ha zavarban volt. 

 - Itt hagyott anyu...

Szipogta és lehetetlenkék szemével nézte az apró idegent. 

 - Mondom, hogy buta vagy... háromkor visszajön, mert akkor mindenkiért jönnek. Értem az apukám jön bibi, majd megmutatom milyen nagy és erős de csak ha nem bőgsz... csak a lányok sírnak meg a kiscsoportosok... 

    Körbe szaladt az udvaron és teli torokból fújta" sírópityogó, hároméveskiscsikó" majd  kacagva kézen fogja a kékszeműt és viszi a homokozóba. . mindegy a csipke zokni és a lakk topánka, amire vigyázni kell. Fogy a tejdropsz és megfeleződik a vajas kifli.  

   És tényleg jön anyu. .  a kislány nem rá figyel. Az új barátját keresi a szemével. A kapunál egy nagyon nagy bácsi kiabál, olajfoltos munkásruhában 

 - Ferkóóó... 

És fut a szőke...

 - Apaaa - 

Magában ízlelgeti a szót de kimondani nem meri…  nem volt kinek...

Az érzés egyre szorítóbb, anyját kérdezi folyton, aki  láthatatlan port kezd törölni és nem létező morzsát seper le az asztalról gondosan hátat fordítva. De válasz nem érkezik a tátongó kérdésre: 

 - Nekem nincs apukám? 

Felöltözve vár, hogy azonnal indulhassanak ha belép anyu az óvodába, láthatja: már nagylány, egyedül is felöltözik. A kis blúz ugyan fordítva és a harisnya is ráncos. 

  A biztonság hangja koccan a kapuhoz ahol várakozik. . 

  - Gyere, jött érted az apukád

Egy kéz nyúl felé,  - az a vágyott, sosem látott, mindig várt kéz. Sikít a félelemtől, nem néz arra akinek hiányával élt, anyja combjához fúrja arcát és fuldoklik belőle a rettegés: 

 - Nem, neem, neeeem akarooom menj innen!!!

 Elment és nem is jött vissza többé. A mondat végére pont került nem kérdőjel: 

 … nekem nincs apukám. 

A kislány én voltam, jól látod. Sosem tudtam meg ki az édesapám, nem keresett - nem kerestem. Harag, sértettség, düh, elzárkózás, megmagyarázhatatlan zsigeri félelem tőle... ezt húztam a hátamon évtizedekig. Meg az anyám hallgatását, aki nem beszélt róla. 

Azt kérdezed, miért rémült meg az a pici lány akkor? Kicsit más oldalról mutatom meg. Anamé a jógaórát követően beszélt arról, hogy a szüleinket mi választjuk, és hogy ez fentről még jó ötletnek tűnik. A kapcsolódás karmikus, és hatalmas lehetőség. Ajándék akkor is ha a család bántalmazó, kirekesztő, előző leszületések lenyomatait hordozza. Lehetőség a szeretetre, ami az egyetlen esélyünk. 

Ott akkor értettem meg, én azt a kezet amit egyszer láttam ebben a leszületésemben, már ismertem. 

Most megmutatom Neked, hogy mutatkozott meg a gyökércsakrám területén. Kiindulópont a jobb lábam. Férfi oldal, a lábam a gyökércsakra területe. Eddig érted ugye? A jobb lábujjaimat folyton behúzva tartottam, kapaszkodtam a talajba. Nem volt elég, talpi sarkantyúval is ráerősítettem. Meg a túlsúllyal is kompenzáltam. Az érzelmi biztonság hiányát, a szeretetlenséget evéssel tompítottam. Nem volt optimális az áramlás,alulműködtem. 

A szívcsakrám viszont feszített volt ez tisztán látszott a tartásomon és azon ahogy éreztem és gondolkodtam. A megbocsátás képtelenségével, az elzárkózással, a jogos vagy vélt igazam dölyfös gőgjével. Úgy rángattak az érzelmek, mint kezdő villanyszerelőt az ipari áram. Így funkcionáltam, tanultam és felnőttem, dolgoztam de a batyumban sok minden mellett ott volt a hiánya annak, aki a gyökereim része és akit elküldtem mikor jött. 

Ha láttad a Sztárvörszt akkor olyan Lúkszkájvóker  -  érzés, vártam hogy, berúgja az ajtót és ott álljon, mint Dártvéder: 

    - Én vagyok az apád. . 

Nem álltam át a sötét oldalra, nem vágtam eret magamon, dizájnerdrogoktól sem volt porcukros az orrom és nem birspálinkával mostam fogat, valamint nem kértem ágyba a szalonnát lilahagymával meg lágy bélzetű alföldi cipó ropogós serclijével, jelezvén hogy, semmi étvágyam a lelki fájdalomtól... dehogy... funkcionáltam úgy, ahogy bárki más. 

   Érted már? 

Képzeld el, hogy én nem dolgoztam külön ezzel a jógaórákon, nem kellett beszélnem a családomról vagy magamról, gyakoroltam: érintve minden csakrát. Nem kellett spiriezo könyveket olvasnom, meg előadásokat hallgatni az elengedésről, meg nem kellett szárított kengurufarkat tartanom a párnám alatt, se Keresztelő Szent János képét körbehordozni éjfélkor a templomkertben vagy követni a csillagállást, hogy történjen valami…"csak" gyakoroltam és használtam az Anamé Program kiegészítő eszközeit.Energetizált kristályok,meditációs hanganyagok, csakra specifikus vizek segítették a fejlődést…a változás elkerülhetetlen volt.

   Anamé jóga órákon voltam, és késő este toporogtam a Nyugatinál, vártam, hogy elinduljon ez a rozsdamarta, bontóból visszahozott, állott vizelet szagú rettenet. Vissza, az akác és friss széna, a kemény szavú hallgatás otthonába, haza. Hideg november és forró kávé, a város oly idegen mégis vonzó éjszakai nyüzsgését nézve, sorsokat rajzolgattam az emberek köré. A lehajtott fejjel kéregetők,az erőszakosabb "aggymáeccigit" srácok köré, a fedél nélkül lépcsőn üldögélők meg a kürtőcskalácsos cukorfelhője köré.  Mindenki fél. Mindannyian félünk. 

Az éjszakai vonaton, ami keletre tart, nincs jólöltözöttség, se decens utazóközönség. Van viszont fáradt munkás, aki asszonykéz csomagolta gondoskodást majszol, majd elcsigázva nekidől az agyonkarcolt mocskos ablaknak és álmodja tovább a reménytelenséget.  

Egy férfi és egy hat éves - forma kislány aludt egymásba kapaszkodva a szakadt műbőr üléses fűtetlenségben mikor beléptem. Rám néznek,  - jó estét. Nyírségiek, a két szó is árulkodó. Hideg kávé a poharam alján és ennek a két embernek a melegsége tart velem, ahogy kirobog a szerelvény az éjszakába. Világítás nincs de jól esik az elmosódottság, az életlenség, a puhább árnyak. A gyerek néz, és én rajzolom a sorsukat. A férfi érzi a kicsi ébredését, majd szinte magyarázkodóan szól. . talán gyámügyesnek néz, pedig semmi szemrehányás nincs bennem, miért nincs ez a csöpp lélek már otthon éjszaka. 

  - Dó’gozni járok fel, nem vót aki máma vigyázzon rá, hoztam magammal az építkezésre. De hónap má' haza jön az anyja, kórházba van, tuggya...

 - Honnan jöttek? 

 - Szabolcsból, messziről... közel a határhoz. 

   - Pihenjenek csak…

Jegyüket az ülésre teszi, ha jön az ellenőr ne bolygassa álmukat. 

Aludnék de csak nézem őket. A gyerekre terített poros munkáskabátot... 

Elnyom engem is a hajnali ébredés késeisége. 

 -  A másikban van fűtés...-, szól be a vasutas, - mindannyian ébredünk... a lányka nehezebben, bújik a meleg kabátba... apa -, mi történik? 

 - Jóvan minden csak aluggyá'

Öleli fel a gyereket, viszi a melegre de még hátranéz -, 

 - Maga nem jön? 

 - Menjenek csak, én úgyis nemsoká... és köszönöm

"Apa"... ízlelgetem a szót és várom a megszokott érzéseket. A zsebemre tapintok,megnyugtat,hogy Anamé szívcsakra kristályai velem vannak. Az érzés pedig a megbocsátás, most született a szívemben. 

    - Apa, drága apa... minden rendben van így is, megbocsátok Neked és köszönöm... bocsáss meg, hogy elküldtelek, hogy haragudtam Rád és féltem Tőled... Jól van minden... köszönök mindent, már nem félek... Apa, édesapám: áldjon meg az Isten.  

  A lehetetlenkék szemek, a kicsi Ani letette a terhét. Nem viszi magával tovább, nem húzza a vállát, nem cipeli többé. 

Nem tudom érted - e így, érted - e azt, hogy nem úgy döntöttem, nem elhatároztam, nem kigondoltam. 

 Látod, ezért mondom azt, hogy a Karma Killer jóga ad igazi megoldást, gyökerekig hatolva, a jógalégzés és a mozgás egyszerű de átfogó mechanizmusával, sejtszinten. A csakrák szintjén. 

Látod, ilyen szálak átfényesíthetőek, gyógyíthatóak a lélek sebei, és letehetővé válnak azok a fájdalmak, minták amik elzárják a szívet, amiktől vacog az ember ha épp nem menekül valami pótcselekvésbe de képes tőle bőgve kuporogni a konyhakövön. 

Tudod, a panaszkodás, aggódás, ítélkezés, hárítás, mások hibáztatása, a félelem, az állandó fejbenlét addiktív. Én is csináltam és ha nem figyelek, most is előfordul. Mert régi program ez mindannyiunkban. A mi nemzetünk évszázadok óta hajlamos is rá, így szocializálódtunk nemzedékeken át. Elszórakozhat vele az ember egész életében.  

 - Látogathat vendéglátóipari egységeket, kis jatt ellenében  megértő pultosok vállán zokoghat, teátrális felhanggal Xanax és vodka elszopogatása után, hajnalig flipperezve 

 - Rohanhat vénás drogért az éppen aktuális érdekkapcsolatának kiszolgáltatottságából

 - netflixezhet, ikszbokszozhat látástól hányásig

 - kiplakátolhatja motivációs idézetekkel a szobáját

 - várhatja a megkönnyebbülést neten vásárolt, kellően hangsúlyos márkajelzett cipőtől

 - különböző applikációkat nyomkodva almás telefonján, hazudhat magának sinus hullámot csípőjére meg tökéletes fiatalságot

 - túlóráztathatja a plasztikai sebészt feltöltésért, levarrásért, 

szűkítésért, nagyobbításért kisebbítésért

 - elhitetheti magával, hogy öreg, nincs ideje, elkésett, reménytelen

 - járhat gurukhoz, lámákhoz, spirituális ezoterikus, tűzönjáró látnokok tanfolyamaira, megtanulhatja az univerzum összes szintjét és elmélkedhet a tudatosság rétegeiről...

… és még mennyi mindent kínál a világ a tudatmódosításhoz napi husszonnégyben.  

Pedig a megoldás ott van mindannyiunkban, a testünk középvonalában, a hét csakra szintjén. 

Eléggé el nem ítélhető módon -  szinte csak magamról meséltem, illetve szűrt fényben ugyan de láthattál egy lehetőséget a kiteljesedésre is. 

Nem akarok Neked eladni semmit és nem beszéllek rá semmire. Az Anamé Programot, a Karma Killer jógát kipróbálni, Anamét meghallgatni, az ingyenesen elérhető meditációkat megnézni a neten, bejelentkezni online csakra órára, nem egy nemzetbiztonsági kockázat azt hiszem.  Nincs szükséged csúcskategóriás jógaszőnyegre és lasztextapifitneszrucira sem. Nem kell papsajtlegelésző elvonulásra menned a legközelebbi rétre. Beilleszthető a mindennapjaidba, főleg most, hogy az online térben könnyen elérhető. Nem tudod rosszul csinálni, és tökéletesen végre tudod hajtani a gyakorlást bármilyen testi adottsággal illetve defektussal, amennyiben szoktál levegőt venni. Az instrukciók egyszerűek és pontosak, az oktató folyamatosan mondja és mutatja a feladatot. Nem akadály ha rossz a szemed, nem hallasz jól, nem tudsz állni, fáj valamid, ha lepukkantnak érzed magad vagy alulról nyaldosod a nyolcvanadik évedet. Itt nincs kirekesztés és nincs elvárás azzal kapcsolatban, hogy legyél valamilyen, ahhoz, hogy gyakorolhass. Figyelj: én kétoldali hallókészülékes, kövér, gerincdefektes, visszeres lábú, negyvennyolc éves, váltott műszakban tizenkettőző nővér vagyok... 

Ezek után el tudod képzelni: 

-  hogy, négy éve egy nehezen engedelmeskedő százhúsz literes bojlerre emlékeztető testtel végzem a Karma Killer jóga gyakorlatait? Ahogy Fodor Ákos írja: napmintnapmintnapmintnap

 - hogy, Anamé energetizált csakratisztító és töltő kristályai lapulnak a zsebemben két marék emendemsz helyett? 

 - hogy, a fejlődés iránti elköteleződés és a felemelkedés vágya meghatározza az életem? 

 - hogy, a tárgyak halmozása, a vagyon kétségbeesett hajkurászása helyett a gyakorlásba fektetem az energiát? 

 - hogy, könnyedén végzem a jógaórákon megtanult jógalégzéseket, annak ellenére, hogy harminc évnyi masszív láncdohányzás van a tüdőmben? 

 - hogy, előbb megyek a jógastúdióba, mint színházba? 

 - hogy, tudom: az energiatestemnek, a csakráim állapotának hű negatívja a fizikai testem, és minden élethelyzetem?

 - hogy, a saját személyes fejlődésem mellett, ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapott a világért való tenniakarás? 

 - hogy, tudom: a változás elkerülhetetlen és ha igazi, akkor fájdalmas is lehet. Ugyanakkor tiszta, mint egy sebészi acél aranymetszése? 

 - hogy, a gyakorlás mindig megtart és emel? 

 - hogy, a szívem keménysége megadja magát és tanul szeretni? 

 - hogy, nem egy betekert szektatag vagyok, aki elzárja magát a világtól, ugyanúgy dolgozom és élek, mint Te is a hétköznapokban? 

 - hogy, nem kell a lábaimat a nyakamra tekernem, hogy sziklaszilárdan tudjam és érezzem: a létezés és én magam, nem annyi, mint amit hittem? 

 - hogy, le tudom tenni a valós és képzelt terheimet, a büszkeséget, haragot, a folyton mindentjobbantudó elmezajt, az ítélkezést, a megbocsájtás képtelenségét, a szeretetlenség kínzását? 

 - hogy, a presszionáltság és a stressz néhány perces gyakorlattal csökkenthető? 

 - hogy, megéreztem: a szeretet nem érzelem hanem létállapot. Minden erre tanít. Nem az elkülönülésre, elzárkózásra, haragra, kirekesztésre. 

 Nem elmondták, hanem a kitartó gyakorlás hozta meg? 

Ne gondold azt, hogy nincs is dolgom tovább, beütött a balansz meg minden fullos, csakráim vasúti szemaforként világítják a teret, ha megyek ából bébe, és összesúgnak az emberek: nézd, ez itt Ani, a fényes... Nem, dehogy.  De azt visszajelzik, hogy ezt régen nem így vagy nem ennyire esetleg egészen máshogy láttam, csináltam, éreztem, gondoltam.

Azt se gondold, hogy könnyű léptekkel megy mindig, meg vigyorgok folyton, mint rimóczi nyúl a répaföldön. Van, hogy kegyetlen nehéz, és gondoltam azt is, hogy kellett ez nekem, mint lámpagyárosnak az örök fényesség. De az, hogy megmozdítható a gyakorlással minden, ami berögzült, masszív, makacsul letapadt, hátráltató, fájdalmas, folyton ismétlődő... hát ennek a lehetősége minden nehezebb időszakot felülír. 

 Ha most megnyugodtál, hogy az életed tökéletes, nincs benned félelem, kiegyensúlyozott és boldog vagy, emberi kapcsolataid fájdalommentesek és nem felszines 

szercsilávcsipíszmizu - jellegűek, a szíved sebzetlen és nem hurcolsz sérelmeket, nincs benned valami folyamatosan mardosó hiányérzet, jól kezeled a stresszt, megtaláltad a hivatásod, a tested egészséges…. 

…. akkor köszönöm, hogy velem voltál és megismerkedtünk. Hálás vagyok, hogy értékes időt töltöttünk együtt. 

   Ha kicsit látod magad bennem, vagy az életed valamelyik szegmense rezonál az enyémmel, érdekel a Karma Killer jóga, az Anamé Program, a csakrák tisztításának és töltésének lehetősége, ha tennél magadért, akkor térj vissza, beszélgessünk, mesélek még... az útról, ami választható. 

          Tsók: Ani